Pogány Béla: Az elektromágneses tér

Azt hiszem, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy a némileg tájékozott olvasó bízvást elengedi nekem annak a részletes fejtegetését, hogy egy az elektromágneses térről szóló könyv a magyar fizikai irodalomban mennyire hézagpótló. Szerény véleményem szerint a hézag oly nagy volt, hogy számos oly fejezetet is fel kellett e könyvbe venni, melyet talán nem várna az olvasó e könyv címe mögött. Ilyenek elsősorban a kvantumelméleti fejezetek, melyeket lehetetlen volt elhagynom, ha nem akartam, hogy a könyv olvasói az optikai és Röntgen-periodicitású elektromágneses terek keletkezéséről elavult és torz képet kapjanak. Mindazonáltal a kvantumelméleti fejezeteknek úgy száma mint terjedelme erősen korlátozva van, egyrészt azért, hogy a könyv terjedelme ne legyen túl nagy, másrészt azért, mert ez a része a fizikának oly hatalmas és gyors fejlődésben van, hogy egy up to date referálásról könyvkiadói viszonyaink között lemondva csak a fontosabb, lehetőleg experimentálisan is jól biztosított eredmények tárgyalására szorítkoztam.
E helyen is köszönetet kell mondanom Stachó Tibor barátomnak, ki a korrektúra folyamán számos értékes tanáccsal támogatott, és asszisztensemnek, dr. Hoffmann Ernő úrnak, ki az ábrák készítésénél segédkezett.
Budapest, 1926. Karácsony.
Pogány Béla.