Katona Zoltán: Elemi részek

"A harmincas évek közepén az atomfizikával foglalkozó híres fizikusok – bár tudták, mekkora energia rejlik a magban – az egyre intenzívebbé váló kutatások során úgy látták, mintha annak gyakorlati alkalmazása egyre távolabb kerülne.
Azután 1938-ban felfedezték az urán maghasadását, és egy csapásra megváltozott a helyzet: meghatározott értelmet kaptak az addig különböző irányban folytatott kutatások, lavinaként indultak meg a magban rejlő energia felszabadítását szorgalmazó munkák. A mozaik összeállt. Senki nem kérdezte már meg, hogy mennyit ér Einstein híres E = mc2 képlete, mi értelme van az atommag nukleonmodelljének? Ez akkor már annyira világos volt, hogy az Egyesült Államok kolosszális összeget költött egy valójában senki által nem látott, soha ki nem próbált kísérletre, az atombombára, mely egy új korszak beköszöntét jelentette.
A kutatás korai stádiumában általában nem lehet látni, mi a haszna, sőt még azt sem, mi az értelme azoknak a részletkérdéseknek, amelyekkel egyes tudósok foglalkoznak. Az anyag legegyszerűbb állapotainak, az anyag mélyének, belső végtelenjének tanulmányozása azonban idáig is vázául, gerincoszlopául szolgált tudományágak egész rendszerének, s döntően határozta meg a világról kialakított felfogásunkat."