V. Nagy Imre: Hidrológia I. Fizikai hidrológia

A vízépítő mérnök számára a vízgazdálkodási rendszer fogalma a víztermelő művek, a tározók, völgyzárógátak, távvezetékek, szivattyútelepek, vízierőművek, víztisztítóművek, s más mérnöki létesítmények olyan együttesét jelenti, amelyek egyedeinek legkülönbözőbb kombinációi szolgáltatják egy adott, műszaki-gazdasági-szociális feladat legcélszerűbb megoldását.
Az ilyen típusú rendszerek tervezése s üzemeltetése igen bonyolult feladat. A vízlépcsők által létrehozott tározók vízkészletének hasznosítása ugyanis mindig többcélú: az öntözési igények mellett ki kell elégíteni a vízenergia termelés, a hajózás, az ipari és ivóvízellátás, valamint a halastó gazdálkodás, sőt az üdülés szempontjait is. Emiatt igen nehéz a komplex vízgazdálkodási rendszerek vizsgálandó paramétereinek kiválasztása s az üzemeltetés legelőnyösebb rendjének megállapítása.
A folyami lefolyás vonatkozásában a feladat bonyolultsága abban áll, hogy igen sok azoknak az időben és térben változó összefüggéseknek a száma, amelyek a különböző folyószakaszok s az egymással kölcsönhatásban álló tározók hidraulikai és hidrológiai elemeit kapcsolják össze egymással. Az egyes műtárgyak részben a felettük levő tározó által szabályozott vízjárású mederszakasztól kapnak vizet, de ugyanakkor számolni kell a szabálytalan mellékvízfolyások vizeivel is.