Ortvay Rudolf: Mechanika II. rész

Ortvay Rudolf (Miskolc, 1885. január 1. – Budapest, 1945. január 2.) fizikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1925); az európai szintű modern elméleti fizikai oktatás és kutatás hazai megteremtője. Kutatási területe: az anyag szerkezete, relativitás-elmélet, kvantumelmélet. Budapesten, Göttingenben, Zürichben és Münchenben járt egyetemre. A kolozsvári egyetemen doktorált fizika szakon. Külföldi tanulmányútján Zürichben Peter Debye (1884-1966) mellett dolgozott, Münchenben Arnold Sommerfeld (1868-1951) német matematikus és elméleti fizikus környezetében az anyagszerkezettel foglalkozott. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1915-től magántanár, majd a nyugdíjba vonuló Farkas Gyula tanszékvezetői székét örökölte a kolozsvári egyetemen.
A menekülő kolozsvári magyar egyetemmel ő is Budapestre érkezett, majd 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt, az Elméleti Fizikai Tanszék alapítója és első vezetője lett. Az 1923/24-es tanévben a szegedi matematikai és természettudományi kar dékánnak választotta. Ekkor Szegedre költözött, és szegedi tanársága idején végig ott lakott. Az akkori szokásoknak megfelelően egy évig töltötte be a dékáni tisztet, míg a szegedi ‘Acta’ természettudományi értekezéseit 1924-től 1927-ig szerkesztette.
Az 1920-as években tartotta Szegeden híres előadássorozatát a Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe címen. Előadásainak anyaga 1927-ben nyomtatásban is megjelent, sőt akadémiai székfoglalóján (1925) is ezt a könyvet ismertette. 1928-1945 között a Budapesti Egyetemen az elméleti fizika tanára, illetve az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt.
Ortvay egyik legfontosabb és legeredményesebb törekvése volt hallgatóságának tankönyvvel, jegyzetekkel való kiszolgálása. Sokoldalúsága, magával ragadó egyénisége révén a fizika számos vezetőszemélyiségével tartott rendszeres kapcsolatot, a külföldön hírnevessé váló magyar kutatók legtöbbjéhez pedig baráti szálak kötötték.
A negyvenes évek egyre rettenetesebb eseményei és általa tisztelt tudós társai elvesztése olyan mértékben megviselték idegzetét, hogy 1945. január 2.-án hatvanadik születésnapja után egy nappal véget vetett életének. 

Kötése megtört, néhány lap kijár.