Giber János: Szilárdtestek felületfizikája

A mai felületkutatás interdiszciplináris tudományterület (szokásos a "surface science" megnevezés), amely határfelületi rétegek általános értelemben vett szerkezetével, fizikai, kémiai tulajdonságaival és folyamataival foglalkozik Bár e tudományterület számos részét (pl. félvezető- és vékonyréteg-szerkezetek, szemcsehatárok, katalízis, korrózió, biomembránok) jelenleg önálló tudományterületként művelik, az alapvető felületi tulajdonságok, felületi folyamatok korszerű leírása a teljes jelenségkörre egységes gondolkodásmódot, elméleti és kísérleti módszereket, formalizmust, egységes tudományterületként való kezelést tesz célszerűvé, ill. követel meg. A szilárdtestfelületekre általánosan érvényes fizikai és fizikai kémiai törvényszerűségekkel foglalkozik mai felfogásunk szerint a szilárdtest-felületfizika (általánosabb meghatározással felületkutatás).
E megközelítés érdekében célszerű határfelületnek tekinteni minden, a felület mentén makroszkopikus, kvázikétdimenziós szilárdtestfelületi réteget, amelyben a felületre merőleges irányban a szerkezet és összetétel folytonosan változik, valamint határfelületi jelenségnek tekinteni minden olyan jelenséget, amely e rétegek fizikai, fizikai kémiai tulajdonságait befolyásolja.
A felületkutatás a miniatürizálás erőteljes előrehaladása, a vékonyréteg-technika általánossá váló alkalmazása, valamint a szemcsehatároknak a fémfizikában meghatározó szerepe miatt a szilárdtestfizika fontos részévé, a technológiai tudománynak pedig nélkülözhetetlen alapjává vált.
A könyv célja, hogy a fémipar, a mikroelektronika, a vákuumtechnika, a katalízis, a korrózió területén egyre nagyobb jelentőséghez jutó felületi, határfelületi problémák műszaki fizikai alapjait egzaktan, alkalmazásait pedig a gyakorlati feladatoknak megfelelően, alkalmazási példákként tárgyalja, különös tekintettel a hazai korszerű ipari programokra. Munkánkban néhány alapvető témakört érintettünk, elsősorban azokat, melyekben saját közvetlen tapasztalattal is rendelkezünk.