(Új) filológia
A Helikon eddig több számot szentelt olyan tudományoknak - a textológiának, a hermeneutikának, a szövegkiadásnak vagy az empirikus irodalomtudománynak - melyek önmagukat a filológia részének, társtudományának vagy örökösének tekintik. Most először foglalkozik azonban név szerint is azzal a tudományággal - magával a filológiával - melyet az utóbbi évtizedek legtöbb irodalomelméleti irányzata, a pozitivista módszerrel való azonosítás következtében, még saját történeti előzményének sem volt hajlandó elismerni, legfeljebb premodern előtörténetként emlegette. Újabban mégis egyre élénkebb érdeklődés figyelhető meg a nemzetközi szakirodalomban a „filológia" névvel illetett tudomány, annak története és műfajai iránt. Ez több egyidejű eseménynek, illetve projektumnak köszönhető. Időben elsőként Paul de Man 1982-es szövegét kell említeni, melynek címe: „Vissza a filológiához"; az 1980-as években jelent meg több olyan német tanulmánygyűjtemény - többnyire Jürgen Fohrman és Wilhelm Vosskamp szerkesztésében -, amely a luhmanni rendszer- és megfigyeléselmélet keretei között a német irodalomtudomány, illetve irodalomtörténet-írás, azon belül pedig a filológia történetével foglalkozott, az utóbbit az irodalomtudományos önreflexió lehetséges alapjaként értelmezve. Ezzel párhuzamosan kezdődött, és azóta is folyamatosan tart Jan és Aleida Assmann projektje, melyet ők - Foucault-ra is asszociálva - az „irodalmi kommunikáció archeológiájának" neveznek, és többek között a filológia műfajainak történetére is kiterjesztenek. Irányzattá nem szerveződött, de többen foglalkoznak (Peter Szondi, Axel Bühler, Andreas Arndt stb.) a hermeneutika, a filozófia és a filológia történeti összefüggéseivel.