Magyar Fürdőkalauz. 13. évfolyam, 1937. május [Reprint]

A Magyar Fürdőszövetség feladatának tekinti – többek között – a hazai gyógy- és termálvizek, a fürdőkultúra ápolása mellett történelmi hagyományainak megismertetését is.
Földünk gyógyító kincsére épültek a római-, majd törökkori fürdők, melyeket nem csak előszeretettel használtak, de a népek országútjain hírét is vitték a világba. A Budáról megjelent egy korai metszet Sebastian Münster, Basel, „Cosrnographia" (1628) című munkájában is már a vár szomszédságában, fontosságának megfelelően ábrázolja a „thermét”, a rangos fürdőt. A felvilágosodás kora felé haladva mind több írásos emlék jelzi a fürdők kultuszát, majd egyedi monográfiák is foglalkoznak egy-egy gyógyvizünk mirákulumával.
A polgári társadalom keretei között a kiművelt, szakosodott tudományok magasabb fokán a természet adta gyógyvizek és gyógyító munka ötvözte balneológia – később a hozzá kapcsolódó farmakológia, majd fizioterápia –, méltán kerültek a gyógyulást keresők, illetve a gyógyítani akarók figyelmébe, s váltak hasznos terápiává. A szájhagyomány „beterelő propagandája” mellett mind több tudományos elemzés, szakleírás, majd az idegenforgalom sajátos ága a gyógy-idegenforgalom tette közkletűvé, mind ismertebbé a gyógy- és termálvizeket, a gyógy- és üdülőhelyeket, gyógy- és üdülőszállásokat, s a köréjük települt szolgáltatásokat.