Kosár
Tóth László fotóriporter 8 éves kora óta foglalkozik fényképezéssel. Ügy kezdődött, hogy gyerekkorában meghalt egyik nagybátyja, ami mély nyomot hagyott benne, és elhatározta, hogy a rövid emberi életet meg fogja állítani egy-egy pillanatra fényképezőgépével, a képek megőrzik őket! És attól kezdve először a család tagjairól, az osztálytársakról, a cserkészekről, az első bátortalan udvarlások „tárgyairól”, majd kollégáiról, munkatársairól készültek képek, sokak szerint olyan pillanatokról is, amelyek mellett mások elmennek!
És ma az öregedő osztálytársak az 50 éves érettségi találkozón meghatottan nézik régi képeiket, amikor még azt hitték, hogy minden „szép és jó lesz”! Később képei napilapokban, magazinokban jelentek meg, és a Magyar Filmirodához került.
A háború után egy ideig a moziszakmában dolgozott, majd a Magyar Fotóhoz került, amit később az MTI vett szárnya alá. A Forradalom alatt fényképezőgépével állandóan dolgozott, majd motorkerékpáron elsőként vitt ki képeket Nyugatra, a Dicsőséges napokról! Pár nap után hazatért, „hiszen már Mindszenty is kiszabadult”! De a rövid szabadság nem volt tartós, újra megindult a szovjet hadigépezet, és letiporta a „Szabadságot”!
Neki is menekülnie kellett, már körözte is a Belügy, és sikerült kimenekülnie! Otthonául az Amerikai Egyesült Államokat választotta. Így válhatott egy furcsa, szomorú kornak szemtanújává fotóriporterként itthon is, „otthon” is. A különleges hangú és látású szemtanú ma nyugdíjasként él Washington közelében.
