Benda Iván: Élő Jeruzsálem

"Sosem tudtam elképzelni, milyen lehet az Olajfák hegye. De ahogy itt vagyok, minden olyan egyszerű. Hajnalonként felbaktatok a meredek kaptatón. Magam mögött hagyom a Getszemáné-kertet, és a kanyargós úton, temetők mellett elsétálva lepillantok az Óvárosra. Ilyenkor minden nagyon csendes. A felkelő Nap előbukkan a hegy mögül és az Óvárost beteríti fényével. Egyik reggel, mint a mesében, feltűnt egy idős arab ember szamárháton. A temetőhöz érve kicsapta az állatot a sírok közé, hogy legelésszen... Mellém telepedett. Hosszú hallgatás után, ékes angolságunkkal, pár egyszerű szóval, sokatmondó taglejtésekkel megbeszéltük a világ dolgait. Mielőtt elindult, a szemembe nézett..."