Ács Irén: Istenek a Palóc Olimposzon

Az istenek valóban a Palóc Olimposzon élnek! Ezt én is tanúsíthatom, hiszen néhány nappal ezelőtt magam is fent jártam a Karancs-hegy tetején. Mondhatom, fönséges élmény volt! Ámbár egyik halhatatlannal sem találkoztam, de máshol nem is lakhatnak. A Kápolna-hegyről beláttam Karancskeszi vármegyét, a Dobroda patak völgyében meghúzódó palóc falvak egész sorát: Karancsalja, Karancskeszi, Karacslapujtő, Karancsberény - itt még a házőrzőt is Karancsnak hívják. A 726 méteres csúcsról s az ott tornyosuló kilátó újabb tizenöt méterének magasáról pedig Görbeország teljes szépsége tárult elém. Somoskő vára, amint furcsán-torzan felépített újmódi vártornyával ékeskedik, mögötte a hatalmas Medves fennsík óriási lapálya, majd Boszorkánykő, amelyet csak az ismerős szem talál már meg a nagylombú fák között. De a legszebb Salgó vára. Innen látni igazán, milyen fenséges, égretörő, csillagokkal pazarló hegycsúcsra építették anno a Kacsicsok! Nem csoda, hogy Petőfi amúgyis féktelen lelke megszilajult a láttán... Hiába, az istenek mindíg is tudták hol üssenek tanyát, melyik hegy tetején húzzanak maguk elé felhő-takarót, hogy emberi szem ne fürkéssze ki titkaikat. Ez az Olimposzunk ez a palóc Olimposz. Most már el tudom képzelni, hogy istenek lakják, mégpedig igazi, palóc istenek. S a palóc most nem e furcsa beszédű, kedves, csavaros eszű, hirtelen indulatú népet jelenti, hanem olyan nagy szellemeket, akik e tájnak szülöttei, akiknek élete s életműve őrzi valóságosan vagy csak jelzésszerűen a palócságot, e tájban szerzett élményeit, annak átformált világát."