Tóth Kálmánné: Képek a Déli Vasút nagykanizsai történetéből

Nagykanizsa és a vasút elválaszthatatlanok egymástól. Bizonyára helytálló és igaz ez a megállapítás hazánk más városai esetében is, de Nagykanizsa tekintetében kiemelten érvényes.
Bizonyára sokak számára ismert tény, hogy városunk mai területén már a rómaiak által kialakított Pannónia provincia élénk forgalmú útvonalai találkoztak. A mai Principális csatorna összefüggő mocsaras völgyének fontos átkelőhelye alakult ki környezetünkben. A magyar államalapítást követő évszázadok során Itália felé az állatkereskedelem Budáról déli irányba vezető útvonala töltött be jelentős forgalmi-kereskedelmi szerepkört. Ezeknek az útvonalaknak védelmére, majd a török birodalom terjeszkedésének gátjaként kiemelkedő fontosságú katonai központtá emelték Kanizsa várát.
A 19. század közepétől fellendülő kapitalista fejlődés a vasútrendszer Bécs, Buda és Fiume-Trieszt közötti kapcsolat legcélszerűbb találkozási pontját, a folyamatosan erősödő földrajzi energiával rendelkező Nagykanizsára tervezték és építették ki. A vasútvonalak kiépülését a város természetes forgalmi szerepköre, kedvező földrajzi adottságai és a város polgárságának fokozódó kereskedelmi jelentősége sürgették. A vasúti forgalom 1861. április 1-i indítása megsokszorozta Nagykanizsa gazdasági fontosságát. Az 1860-as évektől Nagykanizsa népessége felgyorsult ütemben növekedett és a város a századfordulóra D-NY Dunántúl egyik legnépesebb, legiparosodottabb és az országhatárokon túl is jelentős kereskedelmi központtá fejlődött.