Pascal Lainé: A csipkeverő lány

Lainé Goncuourt-díjas kisregényében egy igazi közhelytörténetet beszél el: hányszor visszaéltek az egyszerű leány és a pályája kezdetén álló polgárfiú bájos és többnyire tragikusra forduló szerelmével! És persze sajnáljuk a bájos-hamvas, együgyű és adakozóan alázatos kis fodrászlányt, Pomme-ot és sorstársait: "Szegény kislányok! Ők is tudják, hogy szegény kislányok. Pedig csak azért szegények mert mi nem vagyunk hajlandók fölfedezni azt ami bennük van. Melyik férfi nem követett el két-három ilyen gaztettet életében?" Ismerős helyzet, ismerősök a szereplők. De figyeljünk csak jobban oda: mennyire eleven mégis minden ebben a kisregényben! Mert az író éppen azzal remekel, hogy tudatosan játszik a közhellyel. Hogy csupa játék és irónia, bravúros stílusváltás. Lainé leplezve-leplezetlenül részt vesz az érzelmes történetben, de mindig egy kicsit kívül is marad rajta. S különös bája a történetnek, hogy egy friss szociográfiai kutatás gazdag anyagát érezzük a szándékoltan irodalmias-régies fikciók-arabeszkek mögött.

Kissé ázott példány.