Hélinand de Froidmont: A Halál versei

Ki írhatta volna meg hitelesebben és szebben a középkori ember démoni nagyhatalmának, a mindeneken diadalmas Halálnak dicsőítő ódáját, ha nem a zengő lantú trubadúr, Fülöp Ágost udvarának csillogó kegyeltje, aki a 12. század végén, sikerei teljén és tőlük megcsömörlötten kolostorba vonult, szinte életével példázva e hatalom sorsterelő erejét? Héliand ötvenszer tizenkét sora ékesszólóan tiszta hangszerelésével, képeinek sodró áradatával örök emléket állított az elmúlásnak, és évszázadokra meghatározó mintáját alkotta meg a memento mori-költészetnek. A Halál verseinek magyar tolmácsolása Csorba Győző ihletett remeklése. Miután e ciklus kezdetét jelenti annak a gazdag hagyománynak, mely a képzőművészet haláltánc-sorozataiban csúcsosodott ki, alig adhat hozzá méltóbb kíséretet más, mint ezeknek egyik leghíresebb példája, az úgynevezett nagybázeli haláltánc: az allegorikus metszetek a maguk képi erejével egyenrangú társai Hélinand strófáinak.