Octave Aubry: A Reichstadti herceg

Napóleon fia, akit annyira kívánt a császárt micsoda örömujjongással köszönti születését Párizs. Milyen szeretettel foglalkozik a „Harci Isten” szép kis szőke fiacskájával. Három gyermekév telve fénnyel és melegséggel, amelyekben már felcsillámlanak a fejlődő gyermek jellemvonásai. Büszkeség, gyengédség, energia és báj. És azután hirtelen változás: Napóleon már nem császár, sohasem láthatja többé gyermekét, akit mindenek felett szeretett. A gyermeket Bécsbe viszik Mária Lujzával, akinek közömbös a fia. El akarják feledtetni vele Franciaországot és egymásután megfosztják francia nevelőitől és végén a Napóleon névtőt is. Most már Ferenc, pármai hercegnek, a végén egyszerűen Reichstadti hercegnek hívják.
Hideg, érzéstelen nevelőket kap, Közben nagyra nő, szép, elbájolóan kedves és élénk lesz, de egészsége gyenge marad. A tanulóévek után rátalál atyja emlékére és álma az, hogy méltó legyen hozzá. De már későn, a gyermek teste, amelynek az ápolásával édesanyja sohasem törődött, nem bírja el a lélek tüzes erejét. Vad lovaglások, túlzásba vitt tanulás és a tüdővész megöli a 21 éves ifjút; aki mint reichstadti herceg hal meg és aki a bécsi kapucinus templom Habsburg kriptájában találja meg nyugodalmát.