Guy de Maupassant: A szépfiú I-II kötet

Két év afrikai katonáskodás után – "amikor az arabokat sarcolgatta a kis déli állomásokon" – Georges Duroy ott áll a párizsi utcán, csinosan, a női tekinteteket diadalmasan magára vonva, de mindössze három frank negyvennel a zsebében. Mihez kezdjen most, hogy leszerelt? Se tisztességes állása, se hivatása, se ismerőse, se pártfogója. A véletlen a segítségére siet. Egykori bajtársával fut össze, a Francia Élet politikai rovatvezetőjével, aki maga mellé veszi, s akinek a felesége írja meg Duroy helyett az első, bemutatkozó cikket. Ezzel elindul egy páratlan karrier.
Georges Duroy hamar felismeri, milyen világba csöppent. gyorsan rájön, hogy a korrupt politikai és üzleti életben valóban aranyszabály, hogy "...itt minden a fellépéstől függ... Rá kell erőszakolni magadat az emberekre, nem pedig kunyerálni tőlük". És a Szépfiú – a női nemre tett ellenállhatatlan hatásától buzdítva – egyre hidegebb fejjel, egyre "okosabban" teszi meg lépéseit felfelé a társadalmi ranglétrán, hiszen hibátlanul alkalmazza életfilozófiáját, mely szerint: "Minden asszony céda, fel kell használni, ahogy lehet, de magából ne adjon neki semmit az ember." Tudja: csak eleget kell ismételni a tételt, hogy eredményes gyakorlattá is váljék: Erősnek áll a világ. Erősnek kell lenni. Fölötte kell állni mindenkinek." A Szépfiú művésze lesz a cinizmusnak, az erkölcsi nihilizmusnak. Nem csoda hát, hogy amikor dúsgazdag ifjú feleségével a karján megáll a templom küszöbén, az immár Georges Du Roy tekintetét a képviselőház épületére veti – sikerének következő megcélzott állomására.