Kosár
Az avignoni szerelmesek ... lég, víz, föld szerelmet álmod... Őrült Avignon, szent város, ördögi város, a csodák és a varázslatok, s Szent Szűz és Venus, a démonok városa, ahol a máglyák tüze és az éjszakai népünnepélyek lángjai világítanak... A torkosság bűne, a nemtörődömség, a legszebb asszonyok, elragadó félvilági nők, nagyvilági férfiak... S lám, a szerelemnek szárnya nő, ez a szent, az örök szerelem... Mennyi a halhatataln szerelmespár ennek a szerelemvárosnak az utcáin... Most ők mindent elvettek tőlünk... Még a szerelmi álmainkat is... A világon már csak elszakított párok élnek, csupa megtépett, csupa szívet tépő szerelem... Falainkon az ő zászlaik, tereinken a hódító katonák... - tűnődik Petrarcát idézve 1942 szörnyű és heroikus francia karácsonyán a két avignoni szerelmes, akit az ellenállás sodort egymás mellé...
Sohanapján A francia kritka Triolet legjobb írásának tartja. A modern regényirodalom tengernyi ötlettel kápráztatja el olvasóit - Elsa Triolet új ötlete ezúttal az, hogy a szatíra szórakoztató fordulataiban bővelkedő regényének főhőse a regény kezdetekor már néhány perce halott, s a történet egy részét ő mondja el. Régis Lalande, az író, akinek valóságos és posztumusz élete példázza a Sohanapján alapgondolatát: azt, hogy valóság és valóság nem azonos, hogy mindnyájan szüntelenül optikai csalódások áldozatai vagyunk az elmúlt pillanat, egymás szándékának megítélése dolgában.
