François Noël Babeuf (1760. november 23. – 1797. május 27.), francia utópista kommunista forradalmár, publicista. A nagy francia forradalom direktóriumi időszaka alatt az Egyenlők Összeesküvése szellemi és politikai vezetője, amiért halálra ítélték és kivégezték.
Babeuf nézeteiben 1795. táján újdonságként jelent meg, hogy immár nagy fontosságot tulajdonított az iparnak, a városi termelésnek, bár a mezőgazdaság elsődlegességét továbbra is fenntartotta. Fontos gondolata volt a magántulajdon, a kereskedelem és a pénz megszüntetése, melyeket az egyenlőtlenségek elsődleges katalizáló okainak tartott. A technikai haladást azonban csak korlátozottan vette tekintetbe. A technikai fejlődést és az újabb szükségletek kialakulását fényűzésként ítélte el. Figyelemmel kísérte a politikai fejleményeket is, s határozottan elítélte a Direktórium politikáját, az üzérkedőket, spekulánsokat, az „új arisztokráciát”.
Az Egyenlők vezető szerepet játszottak a november végén megalakuló „Panthéon Klub” létrehozásában, amit kezdetben csak kevésbé radikális kispolgárok, katonák, volt mozgalmárok látogattak, ám néhány hét elteltével – Babeuf sajtóhadjáratának köszönhetően – a klub szociális összetétele plebejus irányba tolódott el, politikai irányzata is ennek megfelelően radikálisabbá vált.
1795. december 1-jén megjelent közölte Babeuf nevezetes írása, a „Plebejusok kiáltványát”. A kiáltvány azonnali társadalmi forradalmat sürgetett, felszólított a plebejus Vendée megalakítására, mely bebizonyította volna a világnak, hogy a „közös boldogság” megvalósítható és működőképes. Az Egyenlők kommunizmusának tanai rohamosan terjedtek a tömegek körében, ami ellenlépésekre késztette a kormányt: letartóztatási parancsot adtak ki Babeuf ellen, ám sikerült elmenekülnie üldözői elől.