Voltaire (François-Marie Arouet): Candide; A vadember

Tragikus és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, amellyel Voltaire a Candide-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: műveljük kertünket, vár ránk a munka.. Mióta a regény megjelent (1759-ben Genfben, álnéven), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelem, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is az én kertem, hol húzódik a kerítése? Sokféle feleletet találunk a kérdésre.: