Romain Rolland: Colas Breugnon

Burgundia hegyek övezte, termékeny lapályán kemény a tél, forró a nyár, és gazdagosn fizet az anyaföld, dombjain Franciaország legjobb szőlője terem, pincéiben Franciaország legjobb bora érik. Itt született Romain Rolland, a nagy író és még nagyobb ember, a "világ lelkiismerete", és itt született Rolland legszeretetreméltóbb teremtménye, Colas Breugnon is, harmadfélszáz évvel korábban, mint alkotója. Szerencsés csillagzat alatt! Mert Colas, ez az öregedő, kopaszodó, pocakosodó vén kujon, ez a nagyevős, nagyivó, szoknyavadász kujtorgó - egyébiránt becsületes asztalosmester, öt fiú és egy lány apja -, bölcs és boldog ember. Pedig mi minden nem éri hosszú és gazdag életében! Csak a háza hatszor ég le a feje fölül, s hetedszerre úgy, hogy fel se építheti többé: csúfos végre jutnak vagy a tűz martalékává lesznek remekbe készült szobrai, bútorai, öreg korára a más kenyerére szorul - és mégis: a világirodalomban alig akad derűsebb, szívet melengetőbb, vidámabb történet, mint Colas hányatott életének regénye, s alig akad elbűvölőbb, megejtőbb regényhős, mint Colas, a pogány életöröm, józan bátorság, derűs emberség e vígkedvű, bővérű, örökifjú - sőt, halhatatlan! - apostola.