Guy de Maupassant: Egy asszony élete; Péter és János

"Merész, vidám színek lobognak Maupassant kisregényeiben. Fényt és izgalmat kereső, lázas évtizedek színei. Ez a sok fény és lobogó szín egyszerre születik meg az impresszionista festők, Manet, Renoir, Degas, Sisley vásznain - és Maupassant írásaiban. Az emberek szinte lángot vetnek a rájuk zuhogó fényben, és a friss, izgalmas színek szétszóródnak a szikrázó, párázó, égő fényekben. Csak Renoir jegyzi meg egyszer: "A színek királynője mégis a fekete." De hamarosan megfeledkezik róla. Maupassant azonban soha. A lángoló vörösekbe és sárgákba, az édesen remegő kékes, zöldes és rózsás árnyalatokba, a felejthetlen gyöngyházszürkékbe ő mindig vastagon belehúzza a feketét. Minden történetében és minden nevetésében ott a fekete. Alig lehetne Maupassant művészetét egyszerűbben és teljesebben jellemezni, mint ezzel az ellentéttel és feoldhatatlansággal: a könnyű, égő színek között a kegyetlen feketével." (Illés Endre)