Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója

"A plébániám olyan, mint a többi plébánia. Mind hasonlítanak egymásra. Természetesen csak a mai plébániák. Éppen erről beszéltem tegnap a Norenfontes-i plébánossal. Azt mondtam, hogy a jó és a rossz valószínűleg egyensúlyban van bennük, csupán a súlypont fekszik mélyen, nagyon mélyen. Vagy ha jobban tetszik, az egyik a másik fölött lebeg, anélkül, hogy összekavarodnék, mint két különböző sűrűségű folyadék. A plébános úr a szemembe nevetett. Jó pap, tele jóakarattal, atyai érzéssel, sőt a püspökségen az a híre, hogy szabadgondolkozó és egy kissé veszélyes ember. Viccein sokat nevetnek a plébániákon, s ő élesnek látszó tekintettel szeretné nyomatékossá tenni őket, de én olyan fáradtnak, olyan elcsigázottnak látom a szemét, hogy sírni szeretnék. Plébániám az unalom martaléka, ez az igazság. Mint annyi sok más plébánia. Az unalom szemünk láttára falja fel őket, és mi nem tudunk védekezni ellene. Egy nap a ragály talán bennünket is elér, észre fogjuk venni magunkon ezt a rákot. Az ember nagyon sokáig elélhet vele."