Claudio Magris: Egy másik tenger

Claudio Magrist, a tudós trieszti germanistát a Duna tette a szó tágabb, köznapibb értelmében is világhírűvé. Nem csoda, hiszen a Duna nemcsak tudós, hanem népszerű könyv is volt: „egy folyó regénye”, ahogy Magris maga nevezte. Az Egy másik tenger is tényekből építkezik. Hőse, Enrico Mreule, létező személy; annak a goriziai Carlo Michelstaedternek a barátja volt, aki a századelő olasz, osztrák, szláv peremvidék-kultúrájának bizarr képviselőjeként huszonhárom éves korában öngyilkos lett. Michelstaedter kurta életműve fennmaradt, a holtig hűséges barát neve azonban, legfeljebb ha lábjegyzetként.
Carlo „a Nyugat Buddhája”. Öngyilkossága a fő tézist: a vágy, a valamivé levés, a jövővárásnak álcázott „halál felé menetelés” tagadását tette szemléletessé. Enrico más utat választ. Ő az életével óhajtja demonstrálni – ugyanazt. Klasszika-filológia-tanárként és marhahajcsárként, a mitikus Mediterraneum és a Csendes-óceán, az egyik és a másik tenger partján, vad, embertelen szabadságban, boldog mogorva boldogtalanságban. Háttal a világnak, arccal a tengernek.