... Stendhal teljesen egy a világgal és az élet ténye felett nem gyakorol kritikát, eszébe sem jut, hogy értéke kérdését felvesse. A romantikus lélek foly tonosan megsérül az élettel vívott tusájában. Stendhal leplezetlen örömmel gyönyörködik a legszörnyűbb élet megnyilvánulásokban is. Sóváran lesi csíráikat, születésüket, kifejlődésüket s a kataklizmák egy pillanatra sem rendítik meg.
Írásainak szinte kizárólagos tárgya az emberi lélek, és alkalmasint ez volt másik döntő oka annak, hogy kezdetben alig hathatott. A tájék és környezet s az út, mely tőlük a lélekhez vezet, nem érdeklik és sohasem menekül az érzelmesen kifestett természet szépségeinek vigaszához. Évtizedekkel megelőzve korát, csak az emberi lélek elemzésével foglalkozik. Azt figyeli és rajzolja szakadatlanul. De nemcsak figyeli, hanem mint minden igazán nagy író újra költi is, mert csodálatos képzelettel konstruálja meg az emberi lélek olyan rejtettebb rezdüléseit is, amelyeket tapasztalati módszerrel sohasem lehet megközelíteni. Ez a költői erő ád vaskövetkezetességet történéseinek...