Marcel Aymé: Nem ér a nevem

A ​fehér ökörnek nem kellett felkapaszkodni az esővízgyűjtő peremére, elég volt, ha egyik lábát föltette a fejőszékre, és már kiálthatta is: „nem ér a nevem”. Marinette és Delphine, két pajkos francia kislány ugyanis egy szép nyári napon azt találta ki, hogy a gazdaság jó dolgos ökreit megtanítja olvasni meg társasjátékot játszani. És ebből majdnem nagy baj lett. Hogyan tanították meg az állatokat játszani? Úgy, hogy beszéltek velük. Mert ebben a furcsa mesevilágban nem csak a gyerekek beszélnek az állatokkal „emberi nyelven”, hanem a szülők is, csak éppen a gyerekek kicsit jobban értik meg őket, mint a felnőttek. És az állatok is sokszor segítenek nekik rendbehozni a dolgokat, amikor éppen engedetlenek voltak és bajt csináltak.
Marcel Aymé francia író – aki hazájában és nálunk is híressé érdekes elbeszéléseivel, különös színdarabjával – írta ezt a négy kedves, szórakoztató, jelentős irodalmi értékű mesét, melyeket Bartócz Ilona fordított magyar nyelvre, és Heinzelmann Emma groteszk, bájos rajzaival jelentet meg a Móra Ferenc Könyvkiadó.

Gerince kissé foszlik.