Jean Racine: Racine összes drámai művei

Racine, Jean (1639 – 1699), francia drámaíró. A janzenisták híres iskolájában, Port-Royalban nevelkedett, kitűnő hellenistáktól szerezte a görög irodalom alapos ismeretét, ami majd művészetének is egyik forrása lesz. Jogásznak, majd papnak szánták; őt azonban kezdettől a költészet vonzotta. Párizsban töltött ifjú éveiben La Fontaine-nel, Boileau-vaI, Moliére-rel kötött barátságot. Moliére színháza mutatta be első drámáját, A testvérellenfeleket 1664-ben, de az igazi sikert csak harmadik drámája, az Andromaché (1667) hozta meg számára. Tíz esztendőn át ő volt a francia színház legünnepeltebb mestere. A Francia Akadémia 1673-ban tagjai közé fogadta, XIV. Lajos kegyeivel halmozta el. 1678-ban, sikerei csúcsán Racine elfogadta a király életrajzírójának kitüntető, jól jövedelmező állását. Ezután a hallgatás évei következtek. A vallásos Mme de Maintenon, XIV. Lajos első udvarhölgyének és szeretőjének a kérésére azonban még írni kezdett. Két bibliai tárgyú tragédiát írt: az Eszter (1689) és az Atália (1691). Vallásossága is elmélyült, kibékült ifjúsága mestereivel, az eretnekséggel vádolt janzenistákkal. Élete utolsó éveiben titokban megírta a Port Royal történetét.
Racine a francia drámaírásnak máig is csúcsát jelentő „klasszikus tragédia” legnagyobb művésze. A műfaj szigorú szabályait rendkívüli könnyedséggel alkalmazza, nála valóban huszonnégy óra alatt és egyetlen helyszínen játszódik le az egységes cselekmény, úgy, ahogy a kor esztétikája egy félreértelmezett Arisztotelész-szöveg nyomán megszabta. Racine drámáiban a sorsuk és a közös sors irányításából kizárt nagy egyéniségek minden energiájukkal és akaratukkal is egy-egy érzést szolgálnak: a szerelmet, vagy a gyűlöletté változott féltékenységet.