Paul Verlaine, Stefan Zweig: Verlaine; Verlaine válogatott versei

"Sejtelmes, stilizált, párás alkonyi színekbe olvadó világba lép az olvasó, ahola tompított világításban elmosódnak a tárgyak kemény körvonalai, s ha néha váratlan ragyogással fel-feltündöklik egy kép, jelképes értelemmel telik meg a táj, a valóság elemei átolvadnak a lélek mélyéről szétrezgő hangulatokba. S a képek impresszionista fény-árnyékjátéka mögött fel-feltör, el-elhalkul a varázslatos zene, a tudós gonddal egymás mellé helyezett szavak hegedűzengésében indázó, kanyargó dallam. De a társadalomból kivetett esendő ember belső drámájának kifejezése még hátra van: a gyilkossági kísérletért börtönbe csukott költő szembenéz önnön szörnyeivel, s bűntudata az áhitat átszellemült énekeit diktálja. De alighogy megtér, a monsi cellában már írja vakmerő erotikus verseit. Mert Verlaine életében úgyszólván mindent megtagadott: mestereit, ars poeticáit csakúgy, mint világnézeti, erkölcsi elveit. Mégis meg tudta alkotni páratlan hatású költői világát, amely itt-ott salakos, romlandó, de szépségei, megszenvedett igazságai ma is elevenen ragyognak."