Eötvös József: A francia forradalom története

˝A népet, mely minden forradalomnak eszköze, a míveltség azon fokán, melyen azt most látjuk, eszmékért lelkesíteni nem lehet Csak ha anyagi szenvedései tűrhetetlenekké váltak, akkor támad fel, akkor lép harcra a fennálló rendszer ellen. Az egyetlen cél, melyet magának kitűz vagy mely felé ösztönszerűleg vezéreltetik: elrontani, miben kínjainak eszközeit látja ... Minden forradalom .., a nép kétségbeesésének eredményei: ki bámulhatja kicsapongásait? Ki bámulhatja, hogy maga a forradalom kevés újat produkál; hasonló a vészhez, mely bármi erős legyen, ha elvonult, a tengert úgy hagyja, mint az volt. .. Ha Krisztus születése óta, sőt elébb, az emberek, ha nem is többségének, legalább nagy részének állapotját tekintjük, oly szomorúnak s szerencsétlennek fogjuk azt találni, hogy a forradalom akármikor természetesnek látszanék; az egyetlen ok, mely azt feltartja, a félelem, s így csaknem elvként állíthatjuk fel: Forradalom támad mindég s mindenütt, hol a félelem, mely az embereket attól visszatartóztatta, megszűnt.˝