Mathieu Molé: Forradalomból a császárság felé (1791-1803). Egy szemtanú visszaemlékezései.

Először Noailles márkinak jutott eszébe, körülbelül 1910-ben, hogy dédatyjának, Molé miniszternek a Napló-ját megkeresse. Megvolt benne ehhez minden adottság: külsejében is hasonlított dédapjához, állandóan fejlesztette történelmi és irodalmi képzettségét, és örökölte ősétől annak ragaszkodását champlatreux-i birtokához. Ott valóban minden arról beszélt, aki oly mély nyomot hagyott maga után, a falak, a park árnyai, a fasorok, amelyeket ő maga tervezett és amelyek élő tanúi azoknak a híres estélyeknek, ahol Chateaubriand, Fontanes, Joubert és annyi más kiváló szellem szívesen csevegett fiatal, de komoly és egyben tiszta és meggyőződéses házigazdájával. Méltó utóda volt ő azoknak a "Vörös talárosoknak", akiknek arcképe a kastély falait díszíti 1519 óta, amikor a párisi parlament Nicolas Molét kinevezte Champagne kormányzójává és ezzel a Molé család letelepedett Ile-de-France-ban.