Stefan Zweig: Fouché élete

JOSEPH FOUCHÉ a maga korának leghatalmasabb embere és minden idők legérdekesebb alakjainak egyike, nagyon kevés szeretetet talált kortársainál, az utókor részéről pedig meglehetősen igazságtalan megítélésben részesült. Napóleon Szent-Ilona szigetén, Robespierre a jakobinusok közt, Carnot, Barras, Talleyrand az emlékirataik fölé hajolva, valamennyi francia történetíró, mindannyian akár royalisták, republikánusok vagy bonapartisták – valósággal dühbe gurulnak, ha Fouché kerül szóba és epébe mártott tollal írják le a nevét. Megrögzött áruló, nyomorult intrikus, csúszó-mászó hernyólélek, hivatásos köpenyegforgató, álnok kém, vastagbőrű, szemérmetlen, erkölcstelen haszonleső – a megvetés szótárában nincsen olyan jelző, amelyet ne vagdosnának fejéhez. De sem Lamartine, sem Michelet sem Louis Blanrc nem tett komoly kísérletet arra, hogy ennek az embernek a jellemét, illetve csodálatosan szilárd jellemtelenségét kifürkéssze. Louis Madelin monumentális könyve az első, amelyben Fouché alakja valóban élő kontúrokban bontakozik ki előttünk. Ténybeli adatok tekintetében belőle merítette ezen tanulmány és minden más Fouché-életrajz anyagának a legnagyobb részét.

Borítója foltos.

Kötése meglazult.