Kosár
Gyakorlati jellegű, vezetési témájú könyvet tart kezében az olvasó. A neves amerikai szerző – akinek a nevét néhány tanulmánykötetből már ismerik a vezetési irodalom iránt érdeklődő magyar olvasók – ebben a rövid lélegzetű munkájában vezetői típusokat mutat be. De nem konstruált típusokat, amilyenek a szobatudósok „szellemi laboratóriumaiban” születnek, hanem valós típusokat. Ezek ugyan néha több rossz, mint jó tulajdonsággal rendelkeznek, de vezetési módszereik mindenképpen tanulságosak. Néha azért, mert követésre méltóak, néha azért, mert nagyon is negatív példák.
Mindebből nyilvánvaló, hogy a könyv megjelentetésével nem a vezetéstudomány tipológiai irányzatát kívánjuk erősíteni. Sőt ez a könyv inkább azt mutatja meg, hogy a vezetési célok helyes meghatározása és a megfelelő szervezeti keret lényegesebb feltétele az eredményes vezetésnek, mint a vezetési módszer.
Argyris könyve a mi szempontunkból azért érdemel figyelmet, mert a bemutatott – gyakran torzító tükörben ábrázolt – vezetési módszerek elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy a vállalati felső vezetők a jövőben már nem nélkülözhetik a középszintű vezetők bevonását a döntések előkészítésébe…
