Virány Egon: Az infláció útvesztőjében. A szabadulás útja

Nesztelenül jött a kapitalizmus is és foglalta el világuralmi pozícióját. A természetnek nem fegyvere a lárma, de kit is ijesztene vele. Zaj nélkül nyugszik a nap, az évszázadok változása, az égi testek moz­gása, forgása sem keletkeztet hanghullámokat. Csak az ember beszél, ágál, tiltakozik, hangoskodik, a hul­lámoknak néhány oktávja az ő különleges birodalma. Öntelt az ember és azt hiszi, a kozmikus erők reá­bízták a politikai és gazdasági események rendezését és ezért tülekszik, erőszakoskodik. Nincsen előtte az ősrégi indus mondás: Segíts a természeten, működj vele és egyik alkotójának ismer el és engedelmes­kedik. A tudás, a szakszerűség, az igazsága csen­det tiszteli, az indulat, a harag, az igazságtalanság meg a tudatlanság hiányos érveit, ismereteit a szó suggestiv hatalmával, az események forgatagába való illetéktelen benyúlással támasztja alá.

Első borítója lejár, hátsó borítója hiányzik.