Paul Roberts: Az olajkorszak vége. Egy bizonytalan világ kezdetén

˝... az energiaipar világszerte kiépítette az olajkutak, tartályhajók, csővezetékek, szénbányák, erőművek, finomítók, távvezetékek, személy- és teherautók, vasutak és hajók hatalmas hálózatát - ezt a gigászi, elképesztően bonyolult rendszert, amely mintegy varázsütésre alakítja át az olajat (és testvéreit, a földgázt és a szenet) a mai civilizációt működtető hővé, energiává, mozgássá. Ez az emberi csoda immár jó háromszáz éve csaknem fennakadás nélkül csinál a szénből, olajból és földgázból gazdasági és politikai hatalmat, s táplálja egyszersmind a meggyőződést, hogy a nagyobb gazdagsághoz és biztonsághoz nem kell más, mint még több olaj, szén és földgáz. A világ évről évre több energiát fogyaszt, és ennek a folyamatnak nem látszik a vége. Ugyanakkor évről évre nyilvánvalóbb, hogy az elképesztő gépezet, melyet ennek az igénynek a kielégítésére hoztunk létre, a jelenlegi formájában immár fönntarthatatlan.˝