Csaba László: Az összeomlás forgatókönyvei. A rendszer-átalakítás alkalmazott közgazdaságtana

Ez a könyv az 1988-1993 közti időszak tapasztalatainak és tanulságainak összegzésével a rendszerváltozás közgazdasági-elméleti szintű általánosítására és értelmezésére tesz kísérletet. Fő hangsúlya értelemszerűen a szovjet birodalom romjain végbemenő átalakulásnak a világ más fejlődő/feltörekvő piaci térségeiben megfigyelt stabilizációs, liberalizációs és intézményépítő törekvéseitől való eltérések fölvázolása, a közép- és a kelet-európai sajátosságok kimutatása. Ebben a kísérletben a korabeli nemzetközi irodalom főáramával szemben, azzal polemizálva, a folyamat történeti egyediségén van a hangsúly. Részletesen bemutatásra kerül az, miért nem lehetett pusztán a közgazdasági egyenreceptek alkalmazásával helyes diagnózist és terápiát kialakítani. A fő következtetés az, hogy a rendszerváltozás ugyan nem érvényteleníti az általános közgazdaságtant, de az elméleti összefüggések a korszakban szokásosnál körültekintőbb alkalmazást igényelnek, továbbá hogy az intézmények szerepe a hosszabb távú teljesítmények kialakításában meghatározó, a túlhangsúlyozott makropolitika pedig inkább rövid távon jelentős.