Tanka Endre: Föld és elsajátítás. Sorskérdések földviszonyaink múltjában és jelenében

A szerzőt elsősorban a föld-piac intézményrendszerének kiépítése és az ország uniós csatlakozásával az e téren felmerülő konfliktuskezelés foglalkoztatja. Ugyanakkor a földviszonyok kutatásánál a történetiséget nemcsak a megismerés előfeltételének tekinti, hanem a föld-politika támaszának is, amelynek a múlt tanulságait a jelen formálásában kell hasznosítania. Nem véletlen, hogy a szerző a középkori magyar földtulajdon és földhasználat szerkezetmozgását választotta akadémiai doktori értekezése tárgyául (1994).
Sajnos, nem sokan tudják, hogy a hazai földhasználati rendszere az államalapítástól fogva a XIX. század elejéig a paraszti kisüzem árutermelésére épült. Ez a jobbágytelken megszilárdult tényleges birtokhatalommal a termelő saját érdekű, haszonelvű gazdálkodását valósította meg, így közel egy évezreden át hajtóereje lett mezőgazdaságunk fejlődésének és a paraszti polgárosodásnak. A könyv rendhagyó módon arra vállalkozott, hogy egyetlen kötetben mutassa be földviszonyaink múltjának és jelenének egyes meghatározó intézményeit, a múlt fejlődési mintáit, modernizációs törekvéseit, a mai reform buktatóit és a jövő kihívásait. Ilyen összevetésben középkori földközösségünk működése és a közösséget megtartó ereje az olvasó hasonló érdeklődésére tarthat számot, mint például az EU-tagság földbirtok-politikai követelményei, amelyek épp napjainkban kavarják fel és osztják meg a társadalmi közvéleményt.
 

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.