Ladó László: Szervezéselmélet és -módszertan

A szervezéselmélettel foglalkozó művek, tanulmányok legtöbbje azzal kezdődik, hogy a szervező tevékenység egyidős a munkát végző emberrel. A munka céljának és eszközeinek összehangolása, menetének célszerű megszervezése mindig is feltétele volt az eredményre törő tudatos cselekvésnek. Ezért nem véletlen, hogy a társadalmi munkamegosztás kezdetleges viszonyai között is megtalálható a racionalizáló szándék, sőt a törekvés a tapasztalatok általánosítására is. A szervezés azonban csak a termelőerők fejlettségének magasabb fokán vált elkülönült, a tervezés, irányítás, végrehajtás, ellenőrzés egészét átfogó, a gazdaságosság mellett a munka összefüggéseit is figyelembe vevő vezetési funkcióvá.
A fejlett szocialista társadalom megvalósulásának feltételét képező tervszerű és arányos gazdasági növekedést hazánkban az intenzív fejlesztés követelményeiből kiinduló gazdaságpolitika megvalósítása alapozza meg. Ennek fő irányvonalát a Magyar Szocialista Munkáspárt Xl. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat és határozatok figyelembevételével kidolgozott népgazdasági tervek a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelésében határozzák meg. Elkerülhetetlen, hogy ne ezt írják elő a jövőben is. Céljaink elérése – növekedésünk belső és külső feltételeiben bekövetkezett kedvezőtlen változások mellett – bonyolult, nehéz feladatot jelent.
Szinte parancsoló szükségesség, hogy elsősorban a gazdaságban meglevő jelentős tartalékok mozgósításával biztosítsuk nehézségeink ellensúlyozásának hazai forrásait, kedvező helyzetet teremtve a hatékonyság növeléséhez.