„Közlekedés nélküli ország sínylő test, melly méhében hordja a nyavalyák minden nemét”
(Széchenyi István)
A korszerű magyar közlekedés szószólójának, széles látókörű tervezőjének és fáradhatatlan szervezőjének, Széchenyi Istvánnak idézett szavai nemcsak azért kívánkoznak e kötet elé mottóként, mert fájdalmasan időszerűek voltak a második világháborút követő első felszabadult években, hanem azért is, mert a „Legnagyobb Magyar” dolgozta ki azt a közlekedéspolitikai koncepciót, amely több mint egy évszázadon át alapvetően meghatározta hazánk közlekedési rendszerét. Széchenyi „Javaslat a magyar közlekedésügy rendezésérül” című Pozsonyban 1848 januárjában kiadott művében felvázolta az ország minden polgára által szabadon igénybe vehető, egységesen, harmonikusan fejlesztendő közlekedési hálózat tervét. Gerincét a vasút alkotja, mert a „közlekedési eszközök között a vaspálya a legcélszerűbb arra, hogy a nemzeti kereskedelem tökéletesítésének alapjául tétessék ..., mert csak a vasút képes biztos, gyors, szakadatlan és olcsó összeköttetést szerezni."