Magyarország képekben. Statistikai és történeti, föld- és népismei gyűjtemény [Reprint]

A reformkor, a reformeszmék hazánk irodalmi életét is átformálták. Az 1840-es években már színes és sokirányú volt a hazai könyv- és lapkiadás. Vahot Imre személye tanúsítja, hogy – ami egy-két évtizeddel korábban lehetetlennek tetszett – írásból, újságírásból, szerkesztésből meg lehetett élni.
Vahot 1820-ban Gyöngyösön született, és apja nyomdokain járva jogi diplomát szerzett, jogászi pályára azonban sosem lépett.
1841 -től teljes lendülettel belevetette magát a pesti irodalmi életbe, és hamarosan az egyik központi jelentőségű újság, a Pesti Divatlap szerkesztője lett (1844-48). Összeférhetetlen természete és túlzott anyagiassága miatt, melyek olykor nem egészen tisztességes utakra ragadták, alakja a kortársak szemében nem volt rokonszenves.
Hozzá kell fűznünk ehhez az utókor véleményét is. Vahot Imre felületes, nem nagy műveltségű ember volt, nemzeti érzelmeiben vonzódott a külsőségekhez és az olcsó reklámfogásokhoz. Ezek a tulajdonságok azonban nem feledtethetik el, hogy a modern magyar újságírás egyik úttörőjének tartjuk. Vállalkozó szelleme, üzleti érzéke, jó tájékozódási képessége, mellyel az olvasóközönség igényeihez egyszerre igazodott és egyúttal formálta azt, továbbá szervezőképessége tették korának jellemző alakjává, aki nélkül színtelenebb lett volna a hazai sajtó.
Pályája felfelé ívelő szakaszának reménykeltő és értékes vállalkozása, a Magyarföld és népeinek megjelentetése. A forradalom és szabadságharc felé haladó ország képe tekint ránk a füzetsorozat lapjairól. Fényes Elek, a kor legtekintélyesebb statisztikusa, az előszóban pontosan megjelölte a célt: Magyarország tájait, népeit, történetét, műemlékeit ismertetve a hazaszeretetet kívánják ápolni.
A népszerű modorban írt cikkek főleg a nőknek és az ifjúságnak szólnak, akik különben a szakszerűség gátjai miatt nem juthattak tudományos ismeretekhez.
Az értekezés helyett választott tárcaírói stílus híven igyekezett közvetíteni a tudományos kutatással föltárt eredményeket is. A cikkek közt többségben vannak a táj- és a helységbemutató írások. A műfaj évtizedek óta honos volt nálunk, de litográfiák közlésére nem minden szerző és kiadó tudott vállalkozni.
A népismertető cikkek, akár az előzőek, a kor színvonalán állnak, elsősorban a szokások és a viselet, a népélet reprezentatív oldalai foglalkoztatják íróikat.