Aiszóposz: Aiszóposz meséi

„Mikor Prométheusz megalkotta az embereket, két tarisznyát akasztott rájuk: egyiket a mások hibái, másikai saját hibáik számára. A másokét előretette, a sajátot hátulra akasztotta fel. Ezért van az, hogy az emberek mások hibáit azonnal meglátják, a magukét viszont nem veszik észre.”
Ennek a mai napig megmaradt prométheuszi baklövésnek a magfogalmazása az aiszóposzi mese jellegzetességeit: a tömörséget, kihegyezettséget, a néhány plasztikus vonással történő bravúros jellemzést, s az állandó emberközpontúságot. A legendás, népköltészeti alakká változott Aiszóposzban Pesti Gábornak, első Aiszóposz-fordítónknak szavaival ma is csodálhatjuk a „bölcsesség bátorságát”, amellyel ítéletet mond azok fölött, akik hatalmi vágyból, irigységből, gonoszságból, vagy akár ostobaságból megsértik az emberi együttélés szabályait.