Jacques Coubard: Theodorakisz. Görögország - álom és lázálom

"Mikisz Theodorakisz rendkívül termékeny zeneszerző. Életét a zene mellett a politizálás töltötte ki: az 1940-es években részt vett a görög ellenállásban, ezért bebörtönözték, majd Makróniszosz szigetére száműzték. 1946-ban emberi roncsként szabadult, idegrendszere súlyosan sérült, ijesztő rohamai voltak, hallucinált. Sok évbe telt, míg - elsősorban orvos feleségének köszönhetően - meggyógyult. Az ötvenes évek elején Athénban megnyíltak előtte a Zeneakadémia kapui, tanulmányait kitüntetéssel fejezte be, párizsi ösztöndíjat kapott. Intenzív művészi alkotói korszak következett, megszülettek első szimfonikus művei, amelyek nevét ismertté tették. 1967-ben, a fasiszta junta hatalomra kerülése után az ezredesek dekrétummal tiltották be Theodorakisz műveinek előadását és hallgatását, őt magát pedig családjával együtt Zatunára száműzték, majd az oroposzi koncentrációs táborba internálták. Egészsége ismét megrendült, tüdőbajt kapott. A zeneszerző családjának kiszabadítására Leonard Bernstein, Dmitrij Sosztakovics, Arthur Miller, Harry Belafonte nemzetközi szolidaritási mozgalmat szervezett - céljukat csak 1970-ben sikerült elérniük. Theodorakisz ezután emigrációba kényszerült. Járta a világot, koncertek ezreit adta a demokrácia helyreállításáért, s a diktatúra elleni harc élő szimbólumává vált. 1974-ben, az ezredesek bukása után győzedelemesen tért vissza hazájába. Folytatta turnéit, részt vállalt a közügyekben, két alkalommal volt parlamenti képviselő, tárca nélküli miniszteri tisztséget töltött be..."