Földalatti vonalak / Underground Lines / Untergrundlinien

Rajk a hetvenes évek végétől többek között Háy Ágnessel, az Inconnu csoport tagjaival és Nóvé Bélával az AB Kiadó szamizdatjait illusztrálta, de önálló műveket, többnyire képregényeket is készített. A szamizdat kiadók szerény infrastruktúrája nem tette lehetővé a perfekt technikai megoldásokat, de a tiltott gyümölcs ízét mégsem rontotta el a szemlátomást gyenge kivitelezés. A szitanyomás – amely a gépelt, stencilezett példányok után jelentős technológiai előrelépésnek számított – valójában a pop-art találmánya. A szerigráfia felszámolta az egyediség uralmát, és mindenki számára könnyedén hozzáférhetővé tette a művészetet. A hőskorszakban a szamizdat esztétikai megjelenésénél fontosabb volt a szövegek sokszorosítása és a közönséghez való gyors eljuttatása – a lényeg a gondolat, és nem a kép volt. A későbbiek során, talán akkor, amikor a második nyilvánosság bekapcsolódott a második gazdaságba, már jogos igényként merültek fel a könyv természetének és rendeltetésének vizuális szempontjai is. (…) Rajk László szamizdat munkái különleges helyet foglalnak el nemcsak saját életművében, hanem az illegális kiadói tevékenység történetében. E mostani válogatás részben a Kádár-korszak sokak számára rejtett dimenzióiból ad ízelítőt, részben pedig adalékokkal szolgál egy sokoldalú művész pályájához.