" A 19. század utolsó évtizedében a többszínnyomásos litográfia (chromolitográfia) elterjedésével, a szecesszió, valamint a japonizmus (vonal, stilizálás, síkszerűség) megjelenésével összefüggésben vált újra kedvelt grafikai technikává. Különleges előnye volt, hogy szinte minden egyedi rajztechnikát - kréta, toll, ceruza, akvarell - imitálni lehetett vele, attól függően, hogy milyen eszközzel vitték fel a rajzot a kőre.
A litografálás, ami korábban nyomdai feladatnak számított, a század végén bekerült a művészek érdeklődési körébe. Úttörő szerepet játszott a művészi kőnyomat területén Rippl-Rónai József, aki Párizsban, a Nabis körében ismerkedett meg az eljárással, majd hazatérését követően is számos lapot készített. Kísérletezésének eredményeit fontosnak tartotta, próba- és fázisnyomatait a múzeumnak ajándékozta. A 20. század első éveiben a gödöllői művésztelep alkotói közül Körösfői-Kriesch Aladár és Zichy István litográf krétával és tollal készített lapjain a japán fametszetek hatása ismerhető fel, éppúgy, mint Kövesházi Kalmár Elza dekoratív, lírai hangvételű művein."