Tizennyolc rézmetszet

Rékassy Csaba grafikái a szívderítő művészet birodalmába visznek, oda, ahol a látás öröme a gondolat elevenségével találkozik, s a megszólalás eredetisége vonzó légkört teremt a szellemi és esztétikai műélvezet számára. Művészi elhivatottságának ismérve és záloga a szépmívesség, velejárója a tartalmasság. Rékassy a mondanivalóját sem bízza a véletlenre; ez indokolja fokozódó vonzalmát a rézmetszet iránt. Ennek a nemes és nehéz, ma már alig mívelt műfajnak a tolmácsi hitelességén, kézjegyi azonosságán túl, súlyt helyez gondolatainak félreérthetetlenségére is. Ezért nem él a modern sokszorozó eljárások nyomdatechnikai manővereiből - olykor önként is - adódó formakáprázattal, felszíni csábításukat csaléteknek érzi a befogadó szempontjából, és sekélyességük esetleges veszélyétől óvja a művészetet. Érthető, mert amint ezt témaválasztásainak jellege és széles köre önmagában is mutatja: tűnődésének állandó tárgya és középpontja az ember, akitől világosan, tisztán kíván szólni. A különböző történelmi és életkorok egymásbajátszásával, áttűnésekkel, motívumainak megcserélésével, más-más szerepbe bújtatásával teremt szokatlan, de célravezető képzettársítást, utal egymással rokon jelenségekre, olykor pedig a kényelemből jóváhagyott régi szemléleteket velünk együtt meghányja-veti, amikor színéről és fonákjáról is megmutatja őket. Rékassy gondolatmenetének követését a rajzi fogalmazás láttató életszerűségével, leolvashatóságával könnyíti meg, realisztikusan közelít elvont tartalmakhoz

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.