Houben: Az Északi-sark felfedezése

Utazni – felfedezni – mi egyéb ez, mint az ember nagy vágyakozása a dolgok lényegének szemléletére. Nem tudjuk, honnan jövünk, nem tudjuk, hová megyünk. Annál erősebben hajt az ösztön, hogy megismerjük azt, ami körülvesz és ami növekedő erőnk számára elérhetőnek tűnik fel. Meg akarjuk érteni a végest, hogy belőle a végtelenre, a ki nem fürkészhetőre, az örökös titokra következtessünk.
Mennél tisztultabb egy nép szellemisége, műveltsége, annál ellenállhatatlanabbul vonzzák bolygónk »szűz« területei. A térkép egy-egy felfedezetlen fehér foltja álmában is kísérti a kutatót és üldözi addig, míg meg nem kísérli a rejtély megoldását. Az európai népek már helyzetüknél fogva is – a legkisebb földrész szélein laktak – gyermekségük óta a távolba néztek és a nagy vizen túl elterülő földeket és partokat gazdátlan jószágoknak tekintették, ahol mennél hamarabb ki kellett tűzni lobogójukat.