Zákonyi Botond: Balaton és vidéke

"Hétéves lehettem, amikor Siófokon, a Sió-csatorna partján egy forintért gilisztát árultam az ott horgászóknak. A csatorna zsilipjén rohant, zubogott a víz, a helyi horgászok a zsilip alatti csendesedő vízben naphalat, keszegféléket, törpeharcsát és süllőket zsákmányoltak. Az első halfogó élményemet a keresztapámnak köszönhetem, akinek segítségével csónakból a szabadi, gamászai akadókon fogtam meg az első kilón felüli süllőmet. Attól a perctől fogva nem volt kérdés, mi leszek, ha nagy leszek. Horgász, majd horgászattal is foglalkozó újságíró, horgászlap-csináló, horgászműsorokat készítő televíziós szerkesztő, aztán egy merész fordulattal horgászfilmeket is rendező, és ennek kapcsán a világ számos horgászvizét bebarangoló szerencsés utazó, aki hol az Ob partján hajkurászhat szépséges csukákat, máskor a Balti-tengeren indulhat a tőkehalak nyomába, vagy éppen a Kínában eredő Ili-folyó harcsái közül próbál néhányat bilincsre fűzni. De az igazi horgászvíz mégiscsak a Balaton maradt. A magyar tenger, melynek históriájában kitüntető figyelmet érdemel a hajdani balatoni halászat, majd a horgászat, amely évről évre közel százezer embernek nyújt pihentető kikapcsolódást. A balatoni horgászatról sokféleképpen lehet írni, nézzék el nekem, hogy elfogult szeretettel mesélek erről a vidékről, ahová a gyerekkori és családi kötődésemen túl sajátos viszony fűz. Ma már, távolról nézve bizonyosan tudom, ez az a táj, ahol élnem, halnom és horgásznom kell. (Zákonyi Botond)"