A Dunántúl településtörténete VII. Falvak, várak és puszták a Dunántúlon XI-XIX. század

„A Dunántúl településtörténete” című konferenciasorozat fő szervezője, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Történelmi Szakbizottságának Településtörténeti Munkabizottsága két konferencia lebonyolítását tervezte megbízatásának 1986-1990-es időszakára. A korábbi évek időrendi sorozata után most újabb szempontból, lényegében nagyságrendi tekintetbál készült az országrész településeinek történeti vizsgálatára. Így 1987. október 19-21-én Veszprémben lezajlott a VII. dunántúli településtörténeti konferencia, melynek tárgya a falvak és a „szórványjellegű” települések településtörténeti jellemzőinek elemzése volt, míg a téma folytatását a mezővárosok és a városiasodás kérdéskörével foglalkozó következő konferencia jelenti majd. Az eredeti elképzelés időközben módosult, ugyanis a dél-dunántúli szervezők buzgalmából sor került az 1989 őszi szekszárdi konferencia megszervezésére. A települések kapcsolatrendszerét boncolgató tanácskozás az először tervezett két konferencia gondolatmenetét megszakítja ugyan, de ki is egészíti.
Ez a könyv a VII. dunántúli településtörténeti konferencián elhangzott előadások, pontosabban: a leadott kéziratok anyagát tartalmazza.

Az elképzelés a településtörténet olyan értelmezéséből indult ki, amelybe éppúgy belefért a település folyamata, a településtípusok számbavétele, az egyes objektumok bemutatása, mint a társadalom, a határhasználat, a művelődési viszonyok vizsgálata, a család- és intézménytörténet, a közigazgatás vagy a demográfia kutatása. Úgy tervezték, hogy öt konferencián előadások és korreferátumok segítségével 1686-tól kezdve napjainkig követik nyomon a Dunántúl településtörténetének alakulását. Az 1686-os korszakhatár kiválasztását döntően az indokolta, hogy a török kiűzése után a településtörténet szempontjából is alapvetően új folyamat indult el; óriási mennyiségű forrásanyag keletkezett és maradt fenn, immár nem csak az országos, hanem a helyi levéltárakban is. A választásnak mindamellett praktikus okai is voltak. Egyrészt a történeti kutatók zöme – különféle indíttatásból – a XVIII., még inkább a XIX-XX. század történetével foglalkozik, másrészt két korábbi konferencia éppen a középkor településtörténeti kérdéseit tárgyalta...