Gyarmati György: A parlament korlátjánál. Negyedszázad a váci Duna-parton

A kilenc országot érintő folyam közepe táján egy kisváros. Ezredéve püspöki székhely. Másfél évszázada ide futott be az első honi vasparipa, bő száz éve meg ide lobbizta a korabeli magisztrátus az ország parlamentjét övező remekmívű vaskorlát egy részét, mely mindmáig éke a városképnek. A szárazföldi kapcsolatok intenzitását is felülmúlta sokáig a történelem „folyami hordalékának” hozadéka. A part-menti népek elegyedése is része lett a város históriájának. Ezt őrzik a helybéli levéltár kerengő-ablakai azon városok címereivel, melyek a Duna, a Donau, a Dunav, a Dunaj, illetve a Dunárea, mentén sorakoznak. A víz útja ugyan egyirányú, de a partja mentén élő népek – szerbek, szlovákok, németek, zsidók és magyarok - oda-vissza formálták önnön sorsukat és egymás történelmét.
A váci Duna-partról tekint szét a negyedszázada itt élő krónikás. Időben és térben tágabb horizontot pásztáz archívumok irat-ablakain keresztül, de alkalmasint a város máig érő közelmúltjára is reflektál. Igazából mindvégig arra kíváncsi, hogy a viszálykodással teli zord időkben és a békésebb terminusok „kegyelmi pillanataiban” miként formálódott az itt élők sorsa. A püspökváros árnyékában régmúlt időkben is generációváltások sora szükségeltetett a polgári önbecsülés szárba szökkenéséhez. A magát diadalmasnak hirdető régi és a dicstelenül alámerült újabb autokratizmus hagyatékától való szabadulás is nemzedékek öniskolázását igényli, hogy a változó tartalmú modernitásba szervesülhessünk. A várost övező folyón sodorhat a víz a Balkánra, de jó irányba hajózva az Ober Enns Európája is megközelíthető...