Pfeiffer János: A veszprémi káptalan újkori statutumai 1667-1780

A veszprémi káptalan 1667., 1761. és 1780. évi statutumaiból megismerhetjük a török hódoltság után visszaállított káptalan belső életét igazgató irányelveket. Noha e rendelkezések egyike másika nem is ment át egyszerre a gyakorlatba, vagy csak jóval később (például a karima), mégis nagyban hozzájárultak althoz, hogy a káptalan az egyházmegye kormányzatában betölthesse feladatát és az annyira fontos hiteleshelyi működését elláthassa.
A középkori káptalanok belső életét és működését a kiadott statntumok s az idevonatkozó irodalmi feldolgozások alapján elég részletesen ismerjük. Feldolgozásra került a káptalanoknak, mint hiteles helyeknek működése is az újkorban, viszont a káptalan belső életére; az egyházmegye kormányzatában betöltött szerepérc vonatkozó források, mint a statutumok, az újabb korra vonatkozólag a pozsonyi (1521., 1629.), a győri (1550.) és szepesi (1629.) káptalan határozatainak kivételével nem kerültek közlésre. A veszprémi káptalan újkori statutumainak közlésével tehát nem végzünk felesleges munkát már csak azért sem, mert a veszprémi káptalan s a csornai konvent visszaállítását csak a század végén és a XVIII. század elején követték hasonló kezdeményezések. Így a veszprémi káptalan statutumainak közlésével bepillantást adunk a többi – az újkorban újra éledő káptalan – belső életkörülményeire.