Várkonyi Nándor: Dunántúl

1944 nyarán jelent meg először Várkonyi Nándor Magyar Dunántúl című könyve. Megírása és megjelenése közötti időszakra esett Magyarország német megszállása. A Magyar Dunántúl-nak tehát a történelmi tragédia fokozottabb aktualitást adott. A szerző egyébként is a náci terjeszkedési törekvések ellen írta művét. Már a harmincas években ismertté váltak ugyanis a német politika szándékai, amelyek többek között Dunántúl Németországhoz való csatolást is tervezték. Ezt az elhatározást elméleti érvekkel próbálták indokolni, s Várkonyi Andor ezeket a hamis érveket zúzta szét művében. Magát a címet is kihívásnak szánta a "német" Dunántúl ellenében. E politikai föladatvállalás mellett Várkonyit a Dunántúl természeti szépsége, művelődése, népének élete s színes történelme is megihlette. 1924-től él Pécsett, de már 1921 óta, majd ötven esztendőn keresztül járja a Dunántúl tájait. Óvatos számítások szerint is legalább 4500 kilométert gyalogolt. Gépkocsin, szekéren, vonaton kerékpáron megtett útjait pedig hozzávetőleg sem lehet fölmérni. De bejárta a tudomány útjait is. Tanulmányozta az országrész természeti adottságairól szóló irodalmat, a vidék történelmét, régészeti és építészeti emlékeit. Személyes élményeinek és tudós kutatásainak együttes eredménye e munka - amely már csak halála után láthat napvilágot, mintegy a tudós író utolsó üzenetként, életműve summázataként.