„Örvénylik, mint a víz árja,
százezer tölgy koronája;
fut a tajték, száll a hullám
egymillió makkfa csúcsán;
mint a tenger, a kerengő,
olyan ez a nyári erdő,
olyan tömött, olyan kemény,
elmehetnék a tetején.”
– így szól Illyés Gyula Tolnai erdő című költeményének első versszaka, amely mottója is lett tanulmány-gyűjteményünknek. A kötet szerzői friss, illetve ez idáig még másutt nem közölt írásaikkal a dél-dunántúli régió, valamint annak földrajzi közepén, szívében lévő Dombóvár s térségének — tágan értelmezett — kultúrtörténeti jellegzetességeit és sajátosságait rajzolják meg új színekkel és árnyalatokkal számunkra. Régészet, néprajz, gazdaság- és társadalomtörténet mezsgyéin vagy még inkább: azok szövedékei között magabiztossággal járó, valamint a természet és ember mai viszonylatait élmények útján felfedeztetői kutatói tapasztalások eredményeit osztjuk meg a kötet olvasóival.