Végh József: Kámor

"Diósjenőn és környékén nincs olyan ember, ki ne ismerne egy-két történetet Kámorról, s ne jönne izgalomba, ne töltené el kellemes borzongás ezek hallatán. Mindenkinek van ismerőse, rokona, aki próbálkozott a mesés kincs felkutatásával. Meglehet, hogy Magyarország sok - talán valamennyi - várához, barlangjához, sziklaüregéhez fűződnek érdekes történetek temérdek aranyról, mérhetetlen gazdagságról, de ilyen sok és változatos, mint a mi Kámorunkhoz fűződik, igen ritka lehet. Így csokorba gyűjtve derül ki mindez igazán. Találkozhatunk a rablólovag kincsével, tündérszép leánnyal, rút boszorkányokkal, akik az úszó szigeten tanácskoznak, sárkányon lovagló garabonciással, titokzatos barlangokkal, a múlt homályába vesző várak történeteivel.
A legcsodálatosabb az egész dologban az, hogy a kámori várakról – tudomásunk szerint – soha egyetlen írásos említés sem történt. Történelmi léptékkel mérve rövid életűek voltak, s már valamikor a török hódoltság előtt elvesztették jelentőségüket. Létezik viszont néhány vulkanikus eredetű üreg, melynek titokzatossága máig is kíváncsivá tesz mindenkit, aki csak hall róla. Ez az oka, hogy történelmi feljegyzések hiánya ellenére ennyi mindent sikerült összegyűjteni róla. Ez volt a célja ennek a kis munkának, hogy összegyűjtsön mindent, amit csak tudni lehet és érdemes Kámorról."